A digitális dancehall hihetetlen népszerűségnek örvendett a 80-as évek második felében, és forradalmasította a jamaicai zeneipart is, hiszen nem volt szükség immár stúdiózenészekre sem. A korszak kitermelte a saját sztárjait is, akik közül ma már viszonylag a feledésbe merült Tenor Saw vagy Frankie Paul, de ekkor kezdték pályafutásukat olyan ma is közismert sztárok, mint Shabba Ranks (Mr. Loverman) vagy Ninjaman. Shabba Ranks-szal vált népszerűvé az a mély és rekedtes tónusú hang, amely ma is meghatározó a műfajban.

Az 1990-es évek közepén aztán egymásra talált a rasztafarianizmus és a dance-hall: ezt nevezzük „conscious” (tudatos) dancehall-nak. Az első ismert előadója a műfajnak Buju Banton volt, akinek egyszerűen elege lett a szex&fegyverek&pénz témakör ördögi háromszögéből. Ebből a generációból ő volt az első jelentős sztár, aki dreadlockot növesztett és nyíltan felvállalta raszta életvitelét. Őt aztán követték mások, akik szintén a slackness-ben kezdték a pályafutásukat (pl. Capleton), ők pedig egy teljesen új generáció számára váltak példaképpé (Sizzla, Anthony B), akik a jelen sztárjai. Közben persze nem feledkezhetünk meg a nemzetközileg népszerű nem raszta dancehall előadókról sem, akik nélkül ez a cikk sem lehetne teljes: Beenie Man (képen), Bounty Killer vagy Sean Paul méltán öregbítették a jamaicai zene hírnevét. (Forrás: http://www.burgamann.eoldal.hu)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.