1985 február 23-án egész Jamaica lázban égett: a sziget két legnagyobb Soundsysteme volt hivatalos egy Soundclashre. Black Scorpio indította a showdownt néhány eszeveszett Dubplate-ével. A táncolók már bőven leizzadtak, a hangulat forrt, amikor este tíz óra körül Jammy selectora (a Dj jamaicai megnevezése), Tupps titokzatos Dubplate-jét a lemezjátszóra helyezte. A lemez rövid ideig csak szercsegett, majd egy száraz dobpörgés és egy kemény, aluminiumos, szintetikusan csengő computer-bassline hangzott fel. A tömeg mintha robbani látszott volna, az emberek sikítottak, a kezek a levegőbe emelkedtek, minden síp, minden trombita felharsant. Pisztolylövések dördültek, sörösüvegek repültek. Elszabadult a pokol. Ami a hangládákból kirobbant az maga volt a szenzáció - ez a Sound vadonat új volt, merőben más, mint minden eddigi, ami a reggaeben hallható volt.

"Under Me Sleng Teng" énekelte egy kamaszhang az egyszerű, monoton, elektronikus ritmusra. Selector Tupps erre felrakta a második verziót is ugyanerre a ritmusra: Sugar Minott "War And Crime"-ét. Ezzel a csoda beteljesült, megszületett a digitális computerised Reggae. (A videó lejátszása előtt érdemes az oldal lévő new york gyal iPOD-ján a Pause gombot megnyomni a zene leállításához.)

Ez a forradalmi riddim, mely "Sleng Teng" néven örökre beírta nevét a reggae-történelembe, egy kis Casio szintetizátornak volt köszönhető, amely olyan olcsó volt, ahogy szólt is. Egy kis srác, bizonyos Noel Daley kapta az USA-ból, hogy a beletáplált ritmusok segítségével gyakoroljon énekelni. Barátja Wayne Smith ismerte Prince Jammyt, akinek stúdiójában már a nyolcvanas évek elején tapasztalatokat szerzett mint énekes. Ahogy a kis Casioval szórakoztak, találtak egy érdekes, előre beprogramozott demoritmust, lelassították ennek a tempóját dancehall sebességre, és Wayne énekelni kezdett hozzá. Az éjszaka alatt végül is összerímelt egy dalt, amit "Under Me Sleng Teng"-nek nevezett el. Másnap reggel beakarta mindezt mutatni Prince Jammynek, de Noel nem találta meg újra a ritmus-programot, ami csak napokkal késöbb lett meg újból.

A "beatbox"-al a hónuk alatt rohantak Jammy stúdiójába, ahol hangmérnök rákötötte a szintetizátort a keverőre, a ritmusra rátett még egy-két offbeatet, és felvette a történelmi darabot.
Jammy erre a felvételre mintegy 20 verziót készített, a legjobbakat Sugar Minot-tal, Johnny Osbourne-al, és Tenor Saw-al. A "Big Clash"-en elért hatalmas siker nyomán, az összes producer lemásolta a riddimet és elkészítette rá a saját verzióját. 1985 szeptemberéig több mint 200 (!) verzió készült a "Sleng Teng"-re.
A "Sleng Teng" után senki nem akart többé "emberi", zenészektől kézzel feljátszott Backinget hallani, a zenének strictly computerised-nak kellett lennie.

A Producereknek mindez persze az ég ajándéka volt, hiszen többé nem volt szükség nagy stúdiókra, sessionzenészekre, hiszen egy computer és egy énekes, vagy DeeJay (az MC jamaicai megnevezése) bőven elegendő volt a számok elkészítéséhez - és a nép imádta az új stílust. Prince Jammyt pedig King Jammyvé koronázták, és ő lett a nyolcvanas évek második felének legmeghatározóbb, egyben legsikeresebb top-producere. (Források: Wynands: Do the Reggae c. könyve és a shop.blogter.hu)

Végezetül néhány videót ajánlok: Cutty Ranks élőben egy korabeli felvételen, német(!) dokumentumvideó a történetről, Ninja Man, Peter Metro előadásában a riddim és a Sleng teng resurrection.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.